bélpoklos
bélpoklos – ‘leprás; fekélyes’; ‘falánk’. Volt bőrpoklos alakja is, ez egy ideig az elefantiázisban szenvedőket jelölte, később a ~ változataként használták.
A pokol az utótagban külön is jelölhetett fekélyes betegségeket, pl. pokolvar (‘gennyes daganat’). Az előtag vagy a bél (‘belső rész’) főnévvel azonos, és arra utal, hogy a leprát gyakran kísérték bélhurutos tünetek, vagy az eredetibb bőrpoklos alak első tagja változott el hasonulás és népetimológia útján (bőr ⇨ ből ⇨ bél). A szótörténeti adatok alapján az első magyarázat a valószínűbb. Eredeti értelmében elavult szó; a ‘nagyétkű’ jelentés újabb keletű, és a nyelvjárási pokol a béle (‘égeti belül az éhség’) szólásból keletkezhetett.
