biankó
biankó – ‘üres, kitöltetlen; űrlap’: biankó csekk, váltó.
Az olasz bianco (‘fehér, üres’) germán eredetű, a régi német blanch (‘fényes’) származéka. A ~ a körülbelüli olasz ejtése szerinti átvétel (pontos ejtése [bjankó]). Régebben olaszosan (bianco) is írták. Lásd még blanketta.
