bocsát
bocsát – ‘bűnének következményeit elengedi’: es bulcsássa mend ű bűnét (Halotti Beszéd); ‘(el)enged’: útjára bocsát, szárnyra bocsát. Származékai: bocsánat, bocsánatos; bocsátkozik (‘engedi magát, pl. egy kútba lebocsátkozik’); bocsánik (‘megbocsáttatik’; elavult szó).
Ótörök szójövevény: kun, oszmán, tatár bosat-, csuvas puzsat (‘elenged, megszabadít’). Az ősi ‘enged’ jelentés mindkét mait magyarázza. A bulcsássa inetimologikus l-je ilyen hangtani helyzetben gyakori, s éppen ótörök eredetű szavaknál: bölcs, bölcső, gyümölcs. A régi bocsánik ige, amely csak származékaiban él tovább, ugyancsak ótörök: türk, oszmán, karakalpak bosan- (‘megszabadul’).
