borda
borda – ‘a gerincből kiágazó tizenkét pár íves csont egyike’; ‘a borda egy részét is magában foglaló hússzelet’: sertésborda, borjúborda; ‘takácsfésű’: egy bordában szőtték őket (‘egyformán gonoszak’); ‘hajótest bordázatának egy eleme’. Származékai: bordás, bordáz, bordázat.
Szláv eredetű szó: horvát, szlovén, szlovák brdo (‘takácsfésű’). Ez tehát a magyar szónak is első jelentése; az emberi és állati csontokra, majd később a hajóbordázatra hasonlóság alapján vonódott át. A szóeleji mássalhangzó-torlódást ejtéskönnyítő magángangzó oldotta fel.
