bukolika
bukolika – ‘pásztorköltészet’. – bukolikus: ‘az ‹ókori› pásztorköltészettel kapcsolatos, rá jellemző’; ‘a falu és a romlatlan természet hangulatát tükröző’.
Nemzetközi irodalomelméleti szakszavak a latin bucolica és bucolicus nyomán; ezek forrása a görög bukolosz (‘marhapásztor’) a bu(sz) (‘ökör’) és kelló (‘hajt, terel’) elemekből. Lásd még bulímia, busztrofedon.
