bűz
bűz – ‘kellemetlen szag’. Származékai: bűzös, bűzhödik, bűzöl (‘szimatot fog’), bűzölög, bűzlik (‘gyanús’ értelemben is: ebben az ügyben bűzlik valami).
Tisztázatlan eredetű szó. Lehet, hogy iráni nyelvekből származik: oszét búd (‘tömjénfüst’), közép-perzsa bód (‘illat’); a bizonyítást hangtani és jelentéstörténeti nehézségek gátolják. Másik lehetőség, hogy az íz szó ikerített formáiból (íze-bíze, ízetlen-bűzetlen) önállósult, ám a szótörténet ezt a feltevést nem támogatja. A ~ legkorábbi jelentése ‘szag’ volt, a kellemetlenség képzete később társult a szóhoz. Lásd még büdös.
