csókol
csókol – ‘felpattanó ajakkal érint ‹ajkat, arcot, kezet›’. Származékai: csók, csókolgat, csókolózik, csókdos, csókos.
Hangutánzó eredetű szó az ugor korból: vogul sohal, sokel. A szótő magánhangzója a magyarban nyúlt meg, ahogy a sóhajt a sohajt változatból. A csók utólagos elvonás az eredetibb igei alakból az agy–agyal s hasonló szópárok analógiájára.
