csúnya
csúnya – ‘rút, visszatetsző, kellemetlen’. Származékai: csúnyul, csúnyácska.
Bizonytalan eredetű; talán ótörök jövevényszó: kipcsak csonak (‘vágott fülű’), kazah csunak (‘megcsonkított’). Az átvett szóban utólag palatalizálódott az n (régi és nyelvjárási adatokban nem ritka a csuna); a szóvég olyan fejlemény, mint a csipa szóban. A ‘torz’ és a ‘rút’ között szoros az értelmi kapcsolat.
