ékes
ékes – ‘díszes, díszített, választékos, pompás’. Származékai: ékesség, ékességes, ékesít, éktelen, éktelenség, éktelenkedik.
Bizonytalan eredetű szó. Feltehető ék alapszava a régebbi forrásokból nem mutatható ki, csak a nyelvújítás korában vonták el a szócsalád tagjaiból ‘dísz’ jelentéssel: nyakék, fejék, ékszer. Vitatható az a nézet, hogy az alapszó az ék1 volna, és fafelületek ék alakú bemetszéseire mint díszítő elemekre utalna.
