él2
él2 – ‘vágóeszköz vékonyra köszörült szegélye’; ‘vékony szél, szegély’; ‘síkidom lapjainak találkozási vonala’; ‘vonuló csoport eleje’. Származékai: éles, élesít, élez, életlen.
Valószínűleg ugor kori örökség: vogul ilem. Korábban szúró szerszám vagy fegyver hegyét, hegy csúcsát is jelentette. Lásd még élc.
