elem
elem – ‘a természeti erő(k)’; ‘a világot alkotó négy alapanyag egyike ‹ókori elképzelés szerint›’; ‘tovább nem bontható kémiai anyag’; ‘alkotórész’; ‘tudománynak, ismeretnek alapja, kezdete’; ‘villamosságot termelő berendezés’. Származékai: elemi, elemez, elemista, elemes.
A nyelvújítás korában alkották a latin elementum (tkp. ‘első elv’) magyarítására, az elő főnévből -em főnévképzővel, mint szellőből szellem. A szó ilyen képzését alighanem a latin szó hangzása is sugallta: elem(entum).
