elv
elv – ‘meggyőződés, amely tetteinknek irányt szab’: elvei szerint él; ‘gondolatrendszer sarkalatos eleme’: alapelvek. Származékai: elvi, elvileg, elvtelen.
Mesterséges szó a nyelvújítás korából; a latin principium (tkp. ‘kezdet’) magyarítására előbb Dugonics András alkotta meg az eleve szóból az elev alakot, s ezt Szemere Pál rövidítette ~ formára.
