eminens
eminens – ‘kiemelkedő, elsőrendű’: eminens érdek, szempont; ‘kitűnő (tanuló)’. – eminencia: ‘‹birtokos személyraggal, bíboros megszólításaként› kitűnőséged’: eminenciád, őeminenciája. – eminenciás: ‹bíboros megszólításában› eminenciás uram!; ‹főnévként› szürke eminenciás (‘az eseményeket a háttérből irányító, szerény beosztású, de valójában nagy hatalmú ember’).
Nemzetközi szócsalád a latin eminere (‘kiáll, szembetűnik, kiemelkedik’) folyamatos melléknévi igeneve (eminens, eminentis) nyomán, az e(x) (‘ki’) és minari (‘magaslik, fenyeget’) elemekből, utóbbi a minae (‘hegycsúcs’) származéka.
