eped
eped – ‘kesereg, gyötrődik’; ‘erősen vágyakozik’. Származékai: epedez, epekedik, epeszt.
Az ~ az epe feltehető ősi *ep- alakjából ered, denominális képzője olyan, mint az árad, hamvad igéké; az epeszt műveltető, az epekedik visszaható képzővel áll. A szócsalád jelentése főként az epe keserűségével kapcsolatos; régi példákon viszont megfigyelhető a ‘szárad, sorvad’ értelem is: búval aszok, epedek (Ómagyar Mária-siralom), A hold megepedett keserűségében (Névtelen, 17. század), és ebből érthető a ‘hevesen vágyakozik’ jelentés.
