esküszik
esküszik – ‘Istent hívja tanúnak állítása igazáért’; ‘Isten színe előtt fogad ‹pl. örök hűséget házastársának›’. Származékai: eskü, esküvés, esküvő, esküdözik, esküdt, esket.
Az esik ige származéka; a szócsalád esk- töve annak ősibb, igenévszói es tövéből alakult -k mozzanatos képzővel, sőt a 15. század előtt még a puszta es alak is előfordult ‘~’ jelentésben. Az ige az sz-szel és d-vel bővülő igék (alszik, fekszik stb.) csoportjába került. A jelentésfejlődés lényegében párhuzamos az esd igéével: az esküt tevő az istenséghez könyörög, hogy tanúsítsa igazmondását, vagy hogy legyen tanúja fogadkozásának, s ennek jegyében leborul előtte, a földre esik. Az eskü nyelvújítás kori elvonás az ~ igéből.
