fél1
fél1 – ‘aggódik’; ‘rettegést érez ‹valamitől›’; ‘rettegve tisztel’: féli az Istent. Származékai: félés, félős, félelem, félemlik, félelmes, félelmetes, félelmetesség, félénk, félsz, félt, féltő, féltékeny, féltékenység, féltékenykedik, félemlít, félelmetes.
Ősi örökség a finnugor korból: vogul pil, mordvin pelemsz, finn pelätä (‘fél’). A szóeleji p ⇨ f hangfejlődés szabályos, lásd fal, fakad, fog stb. A félsz ragozott igealak főnevesülése, mint a mersz, eszemiszom, nemulass.
