fonák
fonák – ‘a szokottal ellenkező, furcsa, kínos ‹jelenség, helyzet›’; ‘‹főnévként› a színével ellentétes, hátsó (kidolgozatlan) oldal, ‹valaminek a› visszája’: a levél, a szőttes fonákja; ‘‹teniszben, pingpongban› az ütő külső oldalával, „visszakézből” adott ütés’.
A fon ige származéka, egy korábbról adatolt fona alak kicsinyítő k képzővel megfejelve. A fonás és a helytelenség jelentéstani kapcsolata nem épp kézenfekvő; talán a régebbről is kimutatható ‘befon, behálóz’, illetve ‘cselt sző, fon’ jelentésárnyalatok hatására kell gondolnunk, amit bizonyos fokig a fondor szó példája is támogat.
