fúj
fúj – ‘ajkai résén át tüdejéből levegőt bocsát ki’; ‘‹szél› mozog’; ‘‹fúvóshangszert› megszólaltat’: fújja furulyáját; ‘énekel’: a nótáját fújja; ‘dühösködik’: mindig fúj a menyére. Származékai: fújdogál, fújtat, fújtatás, fújtató, fuvall, fuvalom, fuvat, fúvós, fúvóka, (fel)fuvalkodik.
Ősi hangutánzó szó az uráli korból: vogul puv-, osztják pog-, cseremisz puem, szamojéd puts, szelkup puav (‘fúj’). A szóeleji p ⇨ f hangfejlődés szabályos, lásd fal, fazék, fél, fog, fogas stb. A voltaképpeni tő a fú (önállóan is él választékos, régies alakként); a fuv- tő v-je éppolyan hiátustöltő, mint a ~ j-je.
