galád
galád – ‘alávaló, becstelen’. Származéka: galádság.
A középkori latin goliardus, gallardus (‘vándor klerikus, vásári énekes’) származéka; erre mutat, hogy a ~ szó legkorábban adatolt jelentése ‘csavargó, kóbor diák’. A csavargás és gonoszság fogalmi összekapcsolódását a bitang szó is tanúsítja. A latin szó lehet a bibliai Góliát nevének változata, aki Isten népének ellensége volt, de belejátszhat a latin gula, olasz gola (‘torok’) szó is, amely a torkosságra és iszákosságra utal, a vándor énekesek közmondásos tulajdonságaira.
