gelencsér
gelencsér – ‘fazekas’. Alakváltozatok: gerencsér, göröncsér, gölöncsér.
Déli szláv eredetű: szerb-horvát grnčar; ez és szláv rokonai egy ószláv grncs (kis fazék) származékai a mesterséget jelölő -ar végzettel (mint a bodnár, kocsmáros, mészáros szláv előzményeiben). A magyar szóban a szóeleji mássalhangzó-torlódást két ejtéskönnyítő hang is oldotta (grn- ⇨ geren-), az utolsó szótagban hangrendi illeszkedést látunk (gerencsér), majd r ⇨ l elhasonulással jött létre a ~ forma.
