gond
gond – ‘aggasztó tudat’: gondban van; ‘törődés’; övé a ház gondja; ‘pontosság, igényesség ‹munkában›’: nagy gonddal dolgozik. Származékai: gondol, gondolat, gondolati, gondolkozik, gondolkodás, gondolkodó; gondos, gondosság, gondoskodik, gondoz, gondozás, gondnok, gondatlan, gondatlanság, gondtalan, gondtalanság.
Kiterjedt családjából is sejthető, hogy igen régi szavunk, de eredetéről semmit sem tudunk.
