hall1
hall1 – ‘fülével hangrezgéseket fog fel’; ‘szóbeli közlésből tud meg’: híreket hall. Származékai: hallás, halló, hallomás, hallgat, hallgató, hallgatás, hallatlan, hallat, hallatszik.
Két azonos jelentésű és hasonló alakú ősi, finnugor eredetű ige, a hall és a hadl összeolvadásából keletkezett; az utóbbira példa: hadlavá holtát terümteve istentül (Halotti beszéd). – A hall előzményei: vogul kal, cseremisz kolam, finn kuulla (‘hall’); a hadl szóé: vogul kanta (‘fülel’), osztják kungalta (‘hall’), finn kuuntelen (‘hallgat, kihallgat’). A szóeleji k ⇨ h változás szabályos, lásd hab, hal, hat, ház, hó, hód stb. A magyarban a dl ⇨ ll változásra példa: villa1. Lásd még hallgat.
