hiper-
hiper- ‹összetételek előtagjaként› ‘igen nagy (fokú), túlzott, felfokozott’. – hiperesztézia: ‘túlérzékenység’. – hiperémia: ‘túlzott vérbőség’. – hiperkritika: ‘túl kritikus magatartás, szőrszálhasogatás’. – hipermarket: ‘nagy alapterületű, az árucikkek igen széles körét kínáló áruház’. – hipermodern: ‘a legmodernebb, a modernségben már túlzó’. – hiperrealizmus: ‘festői irányzat, amely a valósághoz való hűséget eltúlozva fényképszerű hatásra törekszik’. – hiperszonikus: ‘a hangsebességet legalább ötszörösen meghaladó ‹sebesség›’. – hipertónia: ‘rendellenesen magas vérnyomás’. – hipertrófia: ‘túlburjánzás ‹testszövetekben›’. – hiperurbanizmus: ‘tudákos szószármaztatás révén létrejött hibás nyelvtani alak.
A görög hüper (‘fölött, túl’) megfelelője; mai használatában gyakran a (latin eredetű) szupernél magasabb fokot fejez ki: szupermarket–hipermarket, szuperszonikus–hiperszonikus. Az utótagok forrása rendre: görög aiszthészisz (‘megérzés’, lásd esztétika); görög haima (‘vér’); lásd kritika; angol market (‘piac’); lásd modern; lásd reális; latin sonus (‘hang’); görög tonosz (‘feszülés’); görög trophé (‘táplálék’); lásd urbánus. Lásd még hiperbola.
