hón
hón – ‘hónalj’: hónom alatt.
Ősi finnugor örökség: vogul hanel (‘valaminek a feneke’), finn kainalo (‘hónalj’). A szóeleji k ⇨ h változás szabályos, lásd hab, hal, hat, ház, hó, hód stb. Mivel a ~ és a megfelelő rokonnyelvi szavak csak ‘alj, alatt’ értelmű kiegészítésekkel együtt szerepelnek, maga a hón eredetileg talán a kar vállizületét jelentette.
