hülye
hülye – ‘gyengeelméjű, idióta’; ‘buta, ostoba, értetlen’: egészen hülye vagy? ‘‹főnévként› ostobaság’: ne beszélj hülyéket! Származékai: hülyeség, hülyéskedik, hülyéskedés, hülyít, hülyül, hülyülés.
A szó eredetibb hüle alakja a hűl igéből képzett folyamatos melléknévi igenév olyan változata, mint a pengő, szülő mellett a penge, szüle; az l utóbb palatalizálódott. A ~ eleinte olyan emberre értődött, aki mindenen elhül, hüledezik; ez a bambaság képzetén át vezetett a szó ‘idióta’ jelentéséhez. Ilyenre más nyelvekben is van példa: latin stupere (‘zsibbad, kábul, ámul’) ⇨ stupidus (‘hülye’).
