igaz
igaz – ‘a valóságnak megfelelő, azt híven tükröző’; ‘őszinte’: igaz szeretet; ‘becsületes, igazságos, méltányos’: egy igaz ember; ‘‹főnévként› jogszerű igény valamire’: nem hagyom az igazamat; ‘helyes állásfoglalás’: ebben igazad van; ’tiszta lelkiismeretű ember’: az igazak álmát alussza. Származékai: igazi, igazán, igazándi, igazában, igazság, igazságos, igazságosság, igaztalan, igazságtalan, igazságtalanság, igazít, igazítás, igazodik, igazodás, igazgat, igazgató, igazgatóság, igazgatás, (meg)igazul, (meg)igazulás, igazol, igazolás, igazolvány.
Bizonytalan eredetű szó. Ig- töve valószínűleg a régi jóg (‘jobb oldali’) szóval azonos (ebből ered a jog is), annak olyan változata, mint a hajdani jonkábbnak a mai inkább. A szóvég denominális -z képzőt kapott, mint pl. a nehéz, száraz. A ‘jobb oldal’ és az ‘igaz, becsületes’ fogalma más nyelvekben is összekapcsolódik: francia droit, német recht – richtig, gerecht.
