íj
íj – ‘a nyíl kilövésére való meghajlított, húrral ellátott rugalmas fa’. Származékai: íjas, íjatlan.
Bizonytalan eredetű szó. Talán ősi uráli örökség: osztják jógel, mordvin jonks, finn jousi, szamojéd jinta (‘íj’). A szó régi adatai sokáig magas hangrendűek voltak. Az ~ kezdetben puszta í volt, egyes ragos formákban (íak, íat, íel) lépett fel a j mint hiátustöltő, majd átvonódott a tőbe. Más hiátustöltő volt a v; az így keletkezett ív alakváltozat idővel külön jelentést nyert, egyben továbbvitte a magas hangrendű tőváltozatot (lásd ív).
