ildomos
ildomos – ‘illedelmes, illendő’; ‘‹régen› okos, ésszerű’. – ildom: ‘illem’; ‘‹régebben› ésszerűség’: Így összehat kezünk, szivünk, agyunk, / Vezérszó: ildom… (Arany).
Az ~ melléknévi képzés egy ótörökből átvett alapszóból: kirgiz ildam, altáji iltam (‘gyors, ügyes’). Ily módon a magyar ~ is előbb ügyest, majd okost, ésszerűt jelentett. A nyelvújítás idején már mint szinte kihalt szót élesztették fel, s vonták el belőle az ildomot. Mindkét szó hamarosan felcserélte eredeti jelentését a jelenlegire, nyilvánvaló módon az illedelmes hatására.
