imád
imád – ‘istenként tisztel’; ‘nagyon szeret’; ‘‹régen› imádkozik, könyörög: vimádjomuk ez szegín ember lilkiért’ (Halotti Beszéd). Származékai: imádság, imádkozik, imádás, imádságos, imádat, ima.
Az ~ ige bizonytalan eredetű. Az imá-, illetve eredetibb vimá- tő talán finnugor eredetű: zürjén von(dzsalmi) (‘szemmel ver’); a -d gyakorító képző lehet; a szóeleji v eltűnésére példa az ibolya vagy a Vigmánd helynév mai Igmánd alakja. Az ~ tehát eredetileg pogány varázslással kapcsolatos fogalmat jelölt, s a kereszténység felvétele után, bonyolult jelentésfejlődéssel nyerte el mai értelmét.
