imponál
imponál – ‘elismerést, bámulatot, tiszteletet vált ki; tekintélye van’: bátor fellépése mindnyájunknak imponált. – impozáns: ’tiszteletet parancsoló’; ‘bámulatos’: impozáns eredmények.
A német imponieren és imposant szavak átvételei latinosított végződéssel; forrásuk a francia en imposer (’tiszteletet parancsol’) ige, amely a latin imponere, impositum, tkp. in-ponere (‘reáhelyez, megbíz’) folytatója az in- (‘bele’) és ponere (‘helyez’) elemek szerint. A német imponieren, miközben a francia ige értelmét hordozza, maga is félig latinosított alak; ugyanígy nem létező latin igető sejlik az impozánsból.
