infinitivus
infinitivus – ‘főnévi igenév’.
Latin nyelvtani szakszó az infinitus (‘határolatlan’) nyomán, az ellentétet jelző in- előtagból és a finis (‘határ, vég’) főnévből; az elnevezés arra utal, hogy az ~ nincs behatárolva szám, személy és igeidő szerint, mint a ragozott igealakok. Lásd még infinitézimális.
