jobbágy
jobbágy – ‘‹1848 előtt› hűbérbirtokon gazdálkodó, szolgáltatásokra kötelezett, szabadságában korlátozott személy’; ‘‹régen› hűbéres nemesúr’: Mi magunk fő jobbágy, királyhoz egyenlő (Arany). Származéka: jobbágyság.
A jó1 melléknév középfokából lett a -d kicsinyítő képző (mint apród, gyengéd) egy elavult -gy változatával, amely a Szilágy, Hajmágy helynevekben található. Elsőnek a királyi kíséret nemesuraira értődött, a „jobbakra”, majd várvédő lovaskatonákra, s csak idő múltán nyerte el, a címek megszokott devalválódása révén, ma elsősorban ismert jelentését.
