kacér
kacér – ‘tetszelgő, tetszeni vágyó ‹nő›’; ‘szexuálisan kihívó’: kacér mosoly, kacér fürdőruha. Származékai: kacérkodik, kacérkodás.
Nyelvünkben a régi német ketzer, katzer (‘eretnek, parázna’) átvétele. Végső forrása a görög katharosz (’tiszta’), amely a középkori latinban catharus lett, és belőle vezethető le a német szó. Ez a jelző a középkori délfrancia kathar (vagy albigens) eretnekséggel kapcsolatos, és a vele szemben álló hivatalos egyházi álláspont jegyében lett szitokszóvá. A szó mai jelentése a korábbi ‘parázna’ folytatása jóval enyhültebb formában. Lásd még katarzis.
