kegyelem
kegyelem – ‘büntetés elengedése vagy enyhítése’: közkegyelem; ‘‹a keresztény dogmatikában› Isten megbocsátó szeretete, segítsége a bűn elkerülésére’; ‘jóindulat’: Isten kegyelméből; ‘megtisztelő megszólítás’ ‹második személyű birtokos személyjellel›’: kegyelmed, kegyelmetek. Származékok és kapcsolt szavak: kegyelmes, kegyelmez, kegyelmi, kegyelmezés; kegyel, kegyelet, kegyeletes; kegy, kegyes, kegyesség, kegyeskedik, kegyetlen, kegyetlenség, kegyetlenkedik.
