kellős
kellős – ‘‹csak a kellős közepén kifejezésben› pontos’.
Forrása talán a kell ige kellő (‘megfelelő, illő, alkalmas’) származékának -s melléknévképzős alakja, amely egyszerű nyomósítószóvá vált. Más nézet szerint a ~ kellő alapszava nem más, mint a küllő egy korai alakváltozata, amelyről ugyan nincs adat, de az ótörök előzményak alapján valószínűsíthető; ez esetben ‘a küllők vonala által kijelölt’ középpontra gondolhatunk. A nyelvtörténeti tények mindkét magyarázathoz adnak alapot.
