kesztyű
kesztyű – ‘a kézre felhúzva viselt ruhadarab’. Származékai: kesztyűs, kesztyűtlen.
A kéz szóból és a tesz ige régi teü (‘tévő’) igenévi származékából született összetétel. A tesz régebbi ‘formál, képez’ értelme alapján a ~ mint jelöletlen tárgyas összetétel azt jelenti: ‘kezet formázó’; más nézet szerint a jelöletlenség mögött határozói kapcsolat rejlik, tehát ‘kézre tevő’ a valódi értelem. Kevésbé valószínű, hogy a ~ a görög eredetű latin chirotheca (tkp. ‘kéztok, kéztartó’) régi tükörfordítása.
