kókad
kókad – ‘lankad, bágyad, fonnyad’: Füstöl a víz, lóg a káka / Kókadón a pusztaságba (József Attila); ‘‹le- igekötővel› fonnyadtan vagy búsan lehajlik’: a feje lekókadt.
Egy olyan kók-, kuk- tő gyakorító -d képzős származéka, amely a nyelvjárási kók, kóka (‘szőlőkacs’) szókban és a kunkorodik ritkább kukorodik alakjában található.
