veláris i
veláris i – az i-hez hasonló, de hátrahúzott nyelvvel ejtett magánhangzó, amely a hangrendben a mély magánhangzókhoz számít. Megvan a legtöbb finnugor és törökös nyelvben, valamint az oroszban (az úgynevezett jeri vagy jerü) és a románban (î). A magyarban is sokáig élt, majd a honfoglalás utáni időkben fokozatosan átadta helyét a mai (úgynevezett palatális, elöl ejtett) i-nek. Ám nem tűnt el nyomtalanul; ma is nagyjából biztosan megállapítható, mely szavakban volt valaha veláris i, ezek ugyanis máig mély hangrendűek, ilyen toldalékokat vesznek magukhoz. Azt mondjuk: szívek, szíves, de szívok, szívós; színekkel, de kínokkal; hírek, de bírok.
