lant
lant – ‘domború hátú, ősi pengetős hangszer’; ‘‹ókori ábrázolásokon› líra’; ‘a költészet jelképe’: Letészem a lantot, nyugodjék (Arany).
Az újfelnémet laut átvétele; ez az ófrancia luth közvetítésével az arab al- -ud (‘lant’, tkp. ‘a fa’) szóra megy vissza. A magyar szó elhasonulással fejlődött: laut ⇨ lalt ⇨ lant; ennek állomásai írásos nyelvemlékeinkben nyomon követhetők.
