lék
lék – ‘jégen, hajó víz alatti részén, dinnyén vagy koponyán vágott nyílás’. Származéka: lékel.
Vitatott eredetű szó. Talán ősi uráli örökség: finn leikata (‘vág, arat’), szamojéd lékká (‘hasad, reped’); az ősi szó igenévszó lehetett ‘vág’, illetve ‘vágás, hasadék’ jelentéssel. Más nézet szerint a ~, amelynek a régiségben és a nyelvjárásokban vék alakja is van, ótörök eredetű, ahogy a csuvas vegü (‘lék’) tanúsítja. Az utóbbi magyarázat felteszi, hogy a vék alak az eredeti, a ~ pedig utóbb, a hasonló értelemben is használt lyuk, lik hatására alakult ki.
