marha
marha – ‘szarvasmarha; ennek húsa’; ‘‹régebben› háziállat, jószág’; ‘‹igen régen› kincs, vagyon’: A vár piacára ezüstöt, aranyt, / Sok nagybecsü marhát máglyába kihordat (Arany); ‘ostoba ember’; ‘‹melléknévként› igen ostoba; ‘‹határozóként, igénytelen használatban› nagyon’: marha jól éreztük magunkat. Származékai: marhaság, marháskodik, marhul, (le)marház.
Az ófelnémet marchat (‘piac, piaci áru’) átvétele; ez az irodalmi német Markt előzménye, és a latin mercatus (‘kereskedés, vásár, piac’) kései latin marcatus változatából ered; a latin szó forrása a mercari (‘kereskedik’) ige a merx, mercis (‘áru’) tőből. A magyar szó -t végzete mint tárgyragnak érzett elem maradt el. A szó jelentése a ‘kincs, vagyon’ ⇨ ‘állatvagyon’ úton fejlődött tovább; mai elsődleges értelme a szarvasmarha (‘az állatvagyon nagy szarvat viselő egyede’) összetételből való önállósulással rögzült. Lásd még markotányos, marketing, merkantil.
