mártír
mártír – ‘vértanú’; ‘‹gúnyosan› magát áldozatnak megjátszó ember’: ne vágj olyan mártír képet. – mártirium, mártíromság: ‘vértanúság’. – martirológia: ‘a keresztény vértanúk története’.
Nemzetközi szócsalád a görög martüsz, martürosz (tkp. ‘tanú’) és martürion (‘tanúságtétel’) nyomán, a latin martyr és martyrium formák közvetítésével; a ‘vértanú’ jelentéskör az újtestamentumi görög nyelvben alakult ki. A mártíromság magyaros képzés a korai mártirom szóból, amely ugyan a mártirium elmagyarosodott alakja, de ‘mártír’ jelentésben volt használatos.
