mered
mered – ‘‹szem, tekintet› irányul’: a jövevényre meredt; ‘feszesen áll, mozdulatlanná válik’: sóbálvánnyá mered. Származékok és kapcsolt szavak: meredt, meredek, meredezik, mereszt, meresztget.
A szócsalád mer- alapszava ugor kori örökség lehet: vogul mari- (‘reked, elakad’), marem (‘szűk’), osztják merem (‘csupán, merőben’). A magyar ige alapszava ‘szorul, feszül’ jelentésű lehetett, a -d gyakorító képzős igéé így lett ‘feszesen áll’, ‘állhatatosan néz’.
