mond
mond – ‘szóban (vagy írásban) közöl’. Származékai: mondás, mondó, mondat, mondható, mondhat(at)lan, mondogat, mondóka.
A ~ feltehetőleg gyakorító -d képzős ige, mon- alapszava pedig ősi uráli örökség: cseremisz manams (‘mond’), finn manata, manaan (‘int, buzdít’), szamojéd man- (‘mond’). Az alapszó igen rég elavult, úgyhogy ma a ~ képzett voltát éppoly kevéssé érezzük, mint az áld, esd, kérd igékben. Lásd még mendemonda, monda.
