nagy-
nagy- – ‹összetételek előtagjaként› ‘terjedelmes, nagyarányú’: nagyfejű, nagyszájú, nagybőgő, nagyágyú, nagyipar, nagytőkés, nagyhatalom; ‘tekintélyes’: nagyúr, nagyasszony, nagyboldogasszony; ‘magas korú’: nagyapa, nagyanya, nagyszülők; ‘a húsvéti ünnepkörrel kapcsolatos’: nagyhét, nagypéntek, nagyszombat, nagyböjt.
Az összetételek a nagy melléknév legfontosabb jelentésein alapulnak. Az utolsó csoport szláv példákat követ, amelyek viszont a keleti egyház görög szavaira mennek vissza: horvát veliki petak, újgörög megali paraszkevi (‘nagypéntek’).
