nevet
nevet – ‘jókedvének, a gúnynak vagy kárörömnek kifejezést ad szája széthúzásával és gyors, szaggatott hangadással’. Származékai: nevetés, nevető, nevetős, nevetgél, nevettet, nevettető, nevetség, nevetséges, nevetségesség, nevethetnék(je).
Ősi örökség az ugor korból: vogul magant-, movvind (‘nevet’). Ezek a magyar szó régebbi mevet alakját magyarázzák, amely a 16. századig kizárólagos volt; a -t mozzanatos képző a meve- tövön. A ma általános ~ alak mássalhangzós elhasonulásnak tulajdonítható: a m–v (két ajakhang) közül az első képzéshelyet váltott, foghangú lett: n–v
