néz
néz – ‘tekintetét ráirányítja ‹valamire›’; ‘a látvány alapján tévesen valakinek, valaminek vél’: sokan a lánya nővérének nézik; ‘tekintettel van rá’: nem néz sem Istent, sem embert; ‘valamerre irányul ‹ház, szoba›’: a szoba az udvarra néz. Származékai: nézés, néző, nézeget, nézdegél, nézelődik, nézelődés, nézet.
Az ige né- alapszava ősi örökség a finnugor korból: vogul nevl (‘látható’), votják naani, mordvin niimsz, finn nähdä, näen (‘néz’). A ~ -z eleme tartósságot kifejező gyakorító képző, mint főz, vonz stb. Lásd még ni.
