nikkel
nikkel – ‘ezüstfehér, nyújtható, korrózióálló fémes elem’.
A német Nickel átvétele. Ez végső soron az újfelnémet kupfernickel szóból való, amelyben egy gonosz manó Nickel neve rejlik, s ez a Nikolaus (‘Miklós’) becéző alakja. A középkori bányászok neveztek el így bosszúságból egy rézfényű ércfajtát, amelyből nem lehetett rezet kinyerni. (Hasonló okból és módon nyerte nevét a kobalt is.) Amikor a svéd Cronstedt felfedezte ebben az ércben az új elemet, a svédbe átszármazott, felében lefordított kopparnickel alak második eleméről nevezte el, s így a ~ név a svédből terjedt el.
