nyelv
nyelv – ‘az ízlelésnek, nyelésnek (és embernél a beszédnek) a szerve a szájban’; ‘beszédhangokból összetevődő jelrendszer, a gondolatok közlésének eszköze’; ‘más információközlő rendszer’: gesztusnyelv, számítógépes nyelv, virágnyelv; ‘nyelvhez hasonló alakú tárgy’: a cipő, a mérleg nyelve, nyelvsíp. Származékai: nyelves, nyelvel, nyelvetlen, nyelvezet, nyelvész, nyelvészet, nyelvészkedik.
Ősi örökség a finnugor korból: vogul njiljem, osztják njálem (‘nyelv’), lapp njalbme (‘száj’). A testrész és hangzó nyelv nevének azonossága más nyelvekben is előfordul : görög glóssza, latin lingua, francia langue (‘nyelv’), angol (mother) tongue (‘anyanyelv’) stb.
