objektum
objektum – ‘tárgy’; ‘épület, létesítmény’: katonai objektumok. – objektív: ‘valóságos, érzékelhető’: objektív valóság; ‘az emberi tudattól függetlenül létező’; ‘pártatlan, tárgyilagos’: objektív vélemény; ‘‹főnévként› tárgylencse, fotólencse’. – objektivitás: ‘tárgyilagosság’. – objektivál: ‘tudattartalmat kifejez’.
Nemzetközi szócsalád a latin obiectum (‘a szem elé állított dolog; a megfigyelés tárgya’) nyomán, amely az obicere, obiectum (‘eléje vet, helyez, szembeállít’) befejezett melléknévi igeneve az ob- (‘elé, szembe’) és iacere (‘dob, vet’) elemekből. Lásd még szubjektum.
